„Kisboldogasszony” templom

Himesháza templomai a történelem folyamán

Himesháza már Szent István király idejében fontos településnek számított, hiszen határában állt az akkori rendelet szerint felépített templom, mely a környező tíz település lakóinak szolgált istentiszteleteik megtartására. A község nevének kialakulása a templommal kapcsolatos. A Hymusház és a Himesegyház megnevezés is a templom színes falaira utal, hiszen a „ház” szóval abban az időben a templomot illették. Ez a templom a Szebény felé vezető úton ma is megtalálható keresztnél állt, valószínűleg különböző támadások áldozata lett.

Az elsősorban magyarok által lakott település falutemploma „Klein-Nimmesch” területén állt, a mai falu Pécsvárad felőli végén található keresztnél. A templomot Szűz Mária tiszteletére építették. Az Istenanya születésnapján sok hívő látogatta meg a templomot, amely fontos zarándokhelynek számított. Mellette egy kápolna is állt. A török megszállást csak néhány fal vészelte át, a 20. századra azonban ezekből sem maradt semmi.

A következő templom csak a török uralom után 1724-ben épült meg, miután német telepesek jöttek, az elnéptelenedett egykori magyar falu környékére. Ez a szalmatetős imaház ott állhatott, ahol ma az egykor buszgarázsként használatos épület található, 28 év múltán a plébániával együtt leégett.

A „Kisboldogasszony” templom története

A himesházi római katolikus plébánia 1722 óta önálló és 1725-től kezdve vezetik anyakönyveit. A 18. században több filiálé tartozott Himesházához, így többek között Szebény, Palotabozsok, Somberek, Bár, Kisnyárád, Hercegszabar.

Később a helyzet megváltozott és a 19. század végén csak Püspökmárok és Hercegszabar állt a himesházi egyházközség fennhatósága alatt. Szűr a szebényi plébániához tartozott, de kérelmére 1907. január 1-én a Himesházihoz csatolták. A 20. század folyamán is többször módosult az egyházközséghez tartozó mellékágilag ellátott plébániák száma. Napjainkban Himesháza fíliái: Székelyszabar, Szűr, Erdősmárok. Himesháza plébánosa egyben ellátja a Geresdlak /Püspöklak/ plébániát és fíliáit: Geresd, Maráza, Fazekasboda.

Girk György püspök építtette a mai tornyot a templom elé, az 1856-os esztendőben. A plébánia védtelenül állt a dombtetőn, gyakran vált rablók martalékává, ezért annak védelmére a későbbi telepesek által megépült egy, az eredeti főutcával párhuzamos utca, a „Neugasse”. A mai plébániaépület 1851-ben épült. A plébánia falán található Klimo püspök címere is, mely Himesháza jelenlegi címerének alapjául szolgált.

A Szentháromságszobor, a templom közelében található, eredetileg a mai Petőfi szobor helyén állt. A templom nem É-D-i tájolású, mint a templomok általában, hanem K-NY-i. A templomtorony és főbejárat a nyugati oldalon van. A plébánia krónikáját, a „ História Domus”-t 1907-ig latin nyelven írták, magyar nyelvű feljegyzéseket először Dr. Frey János címzetes apát /országgyűlési képviselő/ plébános tett. Az Ő írásai alapján tudjuk, hogy a templomot 1907-ben a kegyúr, vagyis a pécsi püspök költségén kimeszelték és a külső tatarozást is, elvégezték. A templombelső felszerelése az egyházközségi pénztárból került felújításra. 1913-ban a pénztár terhére egy új sekrestye épült, a régi mellett, mely a negyven évvel azelőtt lebontott oratóriumot pótolta, ami a régi sekrestye emeletén volt. 1914-ben az uradalom befesttette a templom tornyát, és kívülről lemeszeltette Isten Házát. Az I. világháború során beszolgáltatott harangok után, csak egy harangja marad községünknek. A harangok pótlásáról 1925-től gondoskodtak elődeink, egy 120 kg-os „c”, egy 240 kg-os „e” harang után 1927-ben került fel tornyunkba egy 565 kg-os „g” mely napjainkban is megszólal délidőben.

A harangvásárlásokról Dr. Kővágó Péter címzetes kanonok, kerületi esperes plébános számolt be.

1935 őszén a kegyúr költségén a tetőzet keleti részét palával fedték be, újrafestették a toronysisak bádogrészét, és lemeszelték a falakat – derül ki Dr. Perényi Pál közlendőiből. 1941-ben a plébánia összes épületének felújítása volt a soros feladat, mely elvégzésre is került.

A II. világháború megint elvitte harangjainkat, csak a nagyharang maradt meg. A következő évek a templom, karbantartásra is kihatottak, de 1956-ban a nehéz anyagi körülmények között is sikerült rendbe tenni a templomtornyot. A következő évben került sor a plébánia és a megrongált kálváriakápolna javítására. A sekrestye tetőzete 1958-ban került kicserélésre, és ekkor kerültek áthelyezésre a szenteket ábrázoló szobrok a szentélyből a hajóba.

1962-ben új plébános került Himesházára, Dr. Galambos Ferenc személyében, aki a templom fehérre meszelt falait ridegnek találta és úgy gondolta, hogy ez kisugárzással van a hivők felé is. A templom, mivel az új plébános elviselhetetlennek tartotta fehérségét, 1963-ban kifestésre került, mely munka 5 hétig tartott. Az állványozást a hívők „ingyenmunkával” oldották meg, az „átöltöztetés” immáron melegebb színeket adott a belső térnek. A festés előtt felújították az elektromos hálózatot is. Az elhasználódott bejárati lépcsősort 1964-ben újították fel.

A Szentháromságszobor 1969-ben került elbontásra „rossz állaga” miatt és új helyén szeptember 7-én lett felszentelve. Ekkor újították fel a Szent Vendel szobrot is, bár nemsokára újra összetörték. 25 év után a nagyharang mellé az egyházközség egy 256 kg-os „c” hangzású harangot vásárolt, melyet 1970. július 12-én szenteltek fel. Ebben az évben készült el az első szembemiséző faoltár.

Klein Mihály plébános 1971-től tataroztatta a teljes templomot, kicseréltette a tetőfedést, és villamosította a harangokat, a toronysisak ezüstfestést kapott.

A ma is látható templombelső 1976-tól nyerte el jelenlegi képét, ekkor készült el a márvány szembemiséző és az ambo. Az új belső festéssel alakult ki a mennyezetképek jelenlegi sorrendje, mely a hét szentséget ábrázolja. Bal oldalt a kórustól a szentély felé haladva a keresztség, a bérmálás, az oltáriszentség, jobb oldalon azonos sorrendben a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, és az egyházi rend jelképei láthatók. A hetedik szentség, vagyis a házasság a kórus középső boltíve felett található, szemben e képpel, Isten bárányaival találkozhatunk, amint friss forrásvízből isznak (Jézus az életforrás). A szentély szimbóluma: Jézus az üdvösség napja. A freskókat Vass Bertalan pécsi díszítőfestő mester festette 1978-ban.

1980-81-ben az elektromos padfűtés elkészültének örültünk, az elöregedett cserepek, palafedésre cserélődtek, és elkészültek a templomtér járdái. A nagy munkák lezárásaként 1981. november 29-én a templomot megáldotta Dr. Cserháti József megyéspüspök.

A templom és berendezése

A templomba befelé menet a főbejáraton keresztül, egy kis előcsarnok fogad minket, továbbhaladva balkéz felől találjuk a kórusfeljáratot, jobbról egy gyóntatószéket. Az orgona AMSTER gyártmány és jelenleg már elektromos meghajtású. A templomfalakon kétoldalt találhatók a keresztutat ábrázoló képek és három-három szobor. Jobb oldalt kék ruhában Szt. Anna (Szűz Mária édesanyja), ezután következik az Istenanya a kis Jézussal fehér és aranyszínű ruhában, majd páduai Szt. Antal szerzetes ruhában, alatta persely. Baloldalon lizői Szt. Teréz kezdi a sort, a középső szobor Szt. Józsefet ábrázolja Jézussal, végül a Jézus Szíve szobor következik.

A fa szószék szép mestermunka, napjainkban már nem használatos, csúcsdíszét, a Keresztelő Szt. János szobrocskát ellopták. A templom épülete eklektikus stílusban épült, szerkezetét tekintve egyhajós. Az oltárok neobarokk stílusúak és az oltárképeket Dorfmeister István (1725-1797) osztrák származású festő alkotta.

A jobb oldali mellékoltárkép, mely Jézus születését ábrázolja, több szempontból figyelemreméltó. Figyelmen kívül hagyja az időt, ugyanis Mária és a kisded mellet Szt. Antalt örökítették meg, aki 1200 évvel Jézus születése után élt. A jobb sarokban lévő angyalka könyvet tart a kezében, melyben ez olvasható. „Felújíttatott 1851-ben Boross N. által főt. Finthe György plébános Úr idejében. II-szor felújíttatott 1907-ben bethlenfalvi Fay Ferenc által főt. Dr. Frey János esperes Úr idejében.” A bal oldali oltárképen Jézus látható a keresztfán, a kereszt mellett Mária Magdolna térdel. A halálfejet a kereszt tövében Ábrahám koponyájaként tartják számon.

A sekrestye több átalakításon, esett át az évek folyamán, de funkciója megmaradt, mint tároló és előkészítő helység. Itt tárolják az értékes miseruhákat, vállkendőket, stólákat, melyeket színük szerint kell viselni, a különböző egyházi időszakoknak és ünnepeknek megfelelően.

Az egyházközség plébánosai.

1. Mack Henrik 1725-1729
2. Nuck József Zakariás 1729
3. Thernus Miklós 1729
4. Gabrieli Antal 1729-1733
5. Puck Kristóf 1733-1734
6. Klentz Balázs Ádám 1734-1740
7. Winkler János 1740-1743
8. Beankovich Tamás esperes 1743-1770
9. Dr. Székel Nándor oldalkanonok 1770-1787
10. Gróf Welsersheim Ferenc 1781-1791
11. Lahlich Ádám János 1791-1804
12. Aigl Pál kanonok 1804-1820

1. Foith Henrik kanonok 1820-1825
2. Plöcz József 1825-1833
3. Finthe György kanonok 1833-1861
4. Schuster Antal 1861-1886
5. Prantner Ferenc 1887-1906
6. Dr. Frey János címzetes apát 1906-1924
7. Dr. Kővágó Péter címzetes kanonok 1924-1932
8. Dr. Perényi Pál esperes plébános 1933-1961
9. Dr. Galambos Ferenc h.plébános 1962-1964
10. Dr. Patton János püspöki tanácsos 1965-1974
11. Klein Mihály 1974-1985
12. Mim Ede esperes 1985-1992
13. Dr. Kormon József 1992-től

A plébániatörténeti könyv tartalmazza a Himesházára kihelyezett káplánok névsorát is, mely igen hosszú lenne, mert az egyházközségben az elmúlt években 150 káplán szolgálta a közösséget. Dr. Patton János 1927-1931 között káplánként, 1965-1974 között plébánosként, kétszer kapott megbízást az egyházközség életének segítésére.

Statisztika a 250 évről

Az anyakönyvekből történt összeszámlálás szerint a templom fennállása óta eltelt 250 év adatai a következők:

A következőkben összehasonlításképpen feltüntetjük azon kiugró évtizedeket, éveket, ahol a legtöbb-legkevesebb keresztelés, házasság, temetésről tájékozódhatunk.

A legtöbb és legkevesebb keresztelés:

A legtöbb és legkevesebb házasságkötés:

A legtöbb és a legkevesebb temetés:

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szívükön viselték imádságaikkal és anyagi áldozatukkal templomunk megmaradását. Legyen számukra mindenkor a lelki nyugalom és békesség forrása.

Templomunkban 2004. május 9-én, az évforduló alkalmával megemlékezésül a következő feliratot helyeztük el a bejáratnál:

„Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban !”

Zsolt.122.

Azok emlékére, akik előttünk jártak a hit fényével.

A templomépítés 250. évfordulójára.

A hívek

Zum Gedächtnis derer die mit dem Licht des Glaubens vor uns gingen.

Zur 250. Gedenkfeier der Kirchenweihe.

Die Gläubigen

A kiadványt készítették:

Werner Gábor, Rozmer Andrásné, Rozmer András, Fotók: Iloskics