Deutsch
Magyar
A történelemnek vannak olyan szakaszai, melyeket a mai napig nem kutattak és dolgoztak fel eléggé. A II. világháború történései és az azt követő időszak ilyen fehér foltot jelent a magyarok és a magyarországi németek történelmében, és ide sorolható a magyarországi németek Szovjetunióba történő elhurcolása és a németek Magyarországról Németországba való kitelepítése is. Egészen 1990-ig nem volt lehetőség ezen témák kutatására, sőt 1989-ig tabuként kezelték őket.Az utóbbi két évtizedben növekedett meg a Volksbundról, SS-toborzásról, vagyonelkobzásról és a magyarországi németek elhurcolásáról és kitelepítéséről szóló esszék, tanulmányok és könyvek száma.
A II. világháború alatt és a háború utáni időszakban is bűnbakként kezelték a magyarországi németeket, akikre a háború elvesztésének és minden fájdalmának felelősségét áthárították. Kollektív büntetést emlegettek, de sajnos olyan embereket illetően, akik semmiért nem voltak okolhatóak.Fiatal lányokat, idősebb asszonyokat és férfiakat vittek el kényszermunkára, családokat fosztottak meg vagyonuktól, majd telepítettek ki Németországba. Erről a témáról évtizedekig nem is beszéltek, vagy csak családi körben, titokban. Csak az 1989-es politikai váltást követően kezdtek el a kérdéskörrel bátrabban foglalkozni. Egyre többet hallhattunk az embertelen bánásmódról és a vétlenek szenvedéseiről.
Könyvünkben a Himesházán történteket mutatjuk be. 1939 és 1949 között a helyi német származású családokkal szemben is szörnyű intézkedések történtek.Az itt leírt történések és beszámolók valós alapjait olyan interjúk adják, melyek a „Malenkij robotot” túlélt személyekkel készültek. A rendszerváltás előtt egyáltalán nem nyilatkozhattak erről, és azzal fenyegették őket, ha bárkinek is megemlítik, újra a Szovjetunióba viszik őket. Csak a rendszerváltás után mertek az áldozatok először családi körben, majd később történészek előtt is az elszenvedett sérelmeikről beszámolni.
A 90-es évek közepén ragadta meg a talán utolsó lehetőséget Müller Henriett és Mezei Anikó, hogy a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen írt diplomamunkájuk keretében, valósághű képet alkossanak a himesházi német családok sorsáról. Hiszen akkor már csak kevés idős ember élt azok közül, akik a II. világháború poklát megjárták, és kegyetlen élményeikről még mesélni tudtak.
A riportok készítése során természetesen régi sebeket téptek fel, de ezek a beszélgetések egyben segítettek az átélt szörnyű események feldolgozásban.
Könyvünk e korszak áldozatainak szeretne emléket állítani. Nem feledkezhetünk el arról, hogy amíg nem tisztázzuk, és nem fogadjuk el magunkban a múltat, addig nem nézhetünk tiszta lelkiismerettel a jövőbe!
Köszönetünket fejezzük ki a támogatásért az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Gulág Emlékbizottságnak.
.jpg)